|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 62 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-62 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Rais W. István 2017. október 4.„Közép-Európa nagy évtizedek előtt áll”Október 2-án Nagyváradon járt Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke. Részt vett a Partiumi Keresztény Egyetem tanévnyitó ünnepségén és az intézmény új épületének felavatásán. Ezt követően exkluzív interjút adott szerkesztőségünknek. – A jövő tavaszi magyarországi választás immár a második, amelyen a könnyített honosítási eljárással állampolgárságot kapott külhoni magyarok is részt vehetnek. Miben áll ennek jelentősége Ön szerint? – A világban különböző sorsú és karakterű nemzetek vannak. A magyar ember csak akkor érzi magát biztonságban, ha összekapcsolódik a többi magyarral. Egyébként individualista a magyar, ugyanakkor igényt tart arra, hogy össze legyen kapcsolva a többiekkel. De ha már össze van kapcsolva, akkor azt kívánja, hogy neki ne mondja meg senki, hogy mit gondoljon, vagy mit tegyen. Ha a Kárpát-medencében és a szórványban is élő magyarok nincsenek összekapcsolva egymással, akkor az egész magyarságnak nincs se erőtudata, se önbizalma. Abban a pillanatban, amikor összefűztük a nemzetrészeket, és megtaláltuk a módszereket, hogyan kössük be a diaszpórában élő magyarokat az egységes magyar nemzet vérkeringésébe, azonnal nőni kezdett a magyar nemzet önbizalma. Megnőtt a biztonságérzete, megnőtt a tettereje, és gazdasági értelemben is emelkedni kezdtünk. A magyarok esetében a nemzeti öntudat, erő, önbecsülés szoros összefüggésben van a gazdasági teljesítménnyel, a versenyképességgel. Mióta a nemzetegyesítés ezen a fontos állomáson túljutott, vagyis hogy mindenki megkaphatja a magyar állampolgárságot, és a legfontosabb közös döntésekben részt vehet, láthatóan anyagilag is jobb állapotban vannak a magyar közösségek a világon szinte mindenhol. Éppen ezért buzdítok mindenkit a jövő tavasszal esedékes parlamenti választáson való részvételre és a külhoni magyarok körében megelőző regisztrációra is. Azt javaslom, hogy a közösen megnyitott úton együtt haladjunk tovább. Összeadjuk az erőinket – Milyen újabb, a partiumi, erdélyi magyarokat is érintő nemzetpolitikai célkitűzései vannak? – Egységes, magyar nyelven zajló oktatási rendszert kell létrehoznunk a bölcsődétől az egyetemig, beleértve az egységes szakképzési rendszert. Nemcsak a szellemi tudományokat kell közösen tanulnunk és művelnünk, hanem a szakmákat is, hiszen Magyarországnak komoly ipari hagyománya van. Ebből sok minden meg is maradt, sőt, újabban megerősödött. Nekem is volt már lehetőségem Kolozsváron szakmunkásképző intézetet átadni. A hitbéli közösségeket is meg kell tartani, Kárpát-medencei és világméretű magyar médiarendszert kell kiépíteni, és olyan gazdaságfejlesztési programokat is elindítunk, amelyek miközben mindenkinek, akik részt vesznek benne, jót tesznek, növelik a magyarság gazdasági összteljesítményét, és végül többet kapunk vissza, többet hoz, mint amennyit beleadtunk. A jó gazdaságpolitika lényege, hogy úgy kell támogatni a versenyképes, életerős és cselekvőképes személyeket, családokat, vállalkozásokat, városokat és régiókat, hogy azután összességében, a teljesítmény növekedése révén mindannyian jobban járjunk. Így nem elveszünk egymástól, hanem éppen fordítva: összeadjuk az erőinket. Az anyagi kiszolgáltatottság, a szegénység számos rossz tulajdonságot felerősít az emberben. Sokan azt érzik, miért másokat kell támogatni, miért nem bennünket támogatnak. Ez az anyaországban is hosszú időn keresztül így volt, ráadásul a nemzetellenes kommunista politika erre rá is játszott. Hosszú időn keresztül szembeállította a határon túli magyarokat az anyaországi magyarokkal, mondván, hogy amit nekik adunk, azt tőletek vesszük el. Ma azonban már az a gondolat erősödik Magyarországon, és talán többségre is jut, hogy hasznos, ha a többi nemzetrészt támogatjuk, mert ezzel a végén összességében mindannyian jól járunk. Ez nagy dolog, mert ez a magyar nemzet megerősödésének és felemelkedésének egyik előfeltétele. Ezt tartom a munkánk egyik legnagyobb sikerének. Mit akarnak a románok? – Lát esélyt a magyar–román államközi kapcsolatok jobbítására? A magyar kormány nagyon határozottan képviselte a marosvásárhelyi római katolikus iskola ügyét a román kormánnyal szemben. – Erre a kérdésre megfelelő távlatból érdemes tekinteni. A nyugati országokban egy olyan népvándorlás és népességcsere zajlik, amely egy kevert etnikumú, a mainál kevésbé biztonságos, terrorfenyegetettségnek kitett és gazdaságilag is kevésbé versenyképes Nyugat-Európát fog eredményezni. A másik oldalon pedig, Ukrajna keleti határainál számos bizonytalanságot okozó, kiszámíthatatlan konfliktus dúl. Ezekben az időkben Közép-Európa vissza nem térő lehetősége, hogy a saját stabilitására alapozva, az együttműködés útján keresztül felemelkedjen. A következő évtizedeket Közép-Európa nagy évtizedeinek látom. A lengyelek, a csehek, a magyarok és a szlovákok biztosan komoly sikereket fognak elérni együtt, és még a szlovénokat is ide sorolhatom. A horvátokkal még el kell rendeznünk néhány kérdést. A szerbek pedig határozottan csatlakozni akarnak ehhez a közép-európai sikertörténethez. Az is nyilvánvaló, hogy a romániai magyaroknak is helyük van ebben a felemelkedésben. Ennek már számos jelét láthatjuk. Az a kérdés, hogy mit akarnak a románok? Ezt nekik kell eldönteniük. Most, a magyarokkal együttműködve, közös gazdasági projekteket elindítva, közös célokat kitűzve kötődni tudnának egy nagy közép-európai sikertörténethez. Az egész Európai Unió gazdasági növekedésének nagy része ma a visegrádi négyektől jön. Egy V4 plusz Románia formációban megtalálhatnánk az együttműködésnek azt a formáját, ami végül a romániai románoknak is életszínvonal-emelkedést, nagyobb biztonságot és jobb perspektívákat jelentene. Mi ezt a kaput nyitva tartjuk. Őszinte beszéd – Addig, míg ezt a románok eldöntik, az anyaországnak, a magyar kormánynak milyen valós lehetőségei, eszközei vannak abban, hogy elősegítse a külhoni magyarok jogainak védelmét, érvényesítését? Gondolok itt konkrétan a romániai magyarellenes kirohanásokra, a 2018-as centenáriumi ünnepségek nem túl kedvező előjelű, nacionalista felhangokkal teletűzdelt előkészületeire, vagy arra, hogy Románia megtámadta a Minority SafePack kisebbségvédelmi csomagot. – A magyar kormánynak két dolga van. Az egyik, hogy kiálljon nemzetközi fórumokon és kétoldalú viszonylatban is a magyar kisebbségi közösségek jogai érdekében. Ki kell állnunk minden olyan esetben, amikor úgy érezzük, hogy a kisebbségi jogok sérülnek. Ilyen szerencsétlen eset volt a marosvásárhelyi iskola ügye, amit nehéz magyar szemmel másképpen értelmezni, mint a magyarokkal szemben ellenséges hatósági megnyilvánulást. Nehéz megérteni, kinek mi baja származik abból, ha katolikus magyar gyerekek katolikus magyar iskolába járnak. Másfelől pedig csigalassúsággal halad egy olyan kisebbségi jognak az érvényesítése, ami egyben egyetemes jog, hozzátartozik a vallásszabadsághoz. A restitúció, tehát a visszaszolgáltatása az egyházi közösségek számára azoknak a tulajdonoknak, melyek a hitélet és nevelés okán számukra szükségesek, és korábban az övék is volt, csak elkobozták tőlük, nagyon lassan halad. Ez két olyan ügy, ami európai léptékű emberi jogi probléma, és amelyeket szeretnénk a románokkal valahogyan megoldani. De az is igaz, hogy a magyar nemzetpolitika most már nem merülhet ki csupán jogvédelemben. Amikor a románokkal meg kell vitatnunk ezeket a dolgokat, ugyanakkor a másik kezünkkel ki kell nyitnunk azt a kaput, amin a románok beléphetnek a közép-európai gazdasági térségbe. Szerbiával már sikerült megteremtenünk egy olyan együttműködést, melynek nyertesei a szerbek meg az ott élő magyarok is. Jól haladunk Szlovéniával, és kiváló az együttműködésünk a szlovákokkal is. Azt várjuk, hogy valahogy kezet tudjunk fogni a románokkal a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés keretében. A külügyminisztereink hétfőn tárgyaltak Kolozsváron, és annak is örülök, hogy Liviu Dragnea kormányzó pártelnök és képviselőházi elnök úrral egy konkrét ügy kapcsán sikerült biztató személyes kapcsolatot kialakítanom. Ezt szeretném megerősíteni a két kormányzó párt között is, függetlenül attól, hogy különböző nemzetközi politikai családokhoz tartozunk. 2018 nehéz év lesz. A románok megérdemlik, hogy őszintén beszéljünk velük, és mi is megérdemeljük azt, hogy őszintén beszéljenek velünk. Megpróbáljuk ezt a ’18-as évet valahogy úgy túlélni, hogy mind a két közösség úgy érezhesse, méltóságának sérelme nélkül került ki egy érzelmileg is bonyolult időszakból. Gyakorlatias együttműködés – Lát-e reális esélyt a Kárpát-medencei, illetve az erdélyi magyar autonómiatörekvések megvalósítására, a hivatalos, merev román álláspont, valamint a nemzetközi konjunktúra fényében, gondolok itt például a katalán önrendelkezési népszavazásra? – A katalóniai történésekre nem reagál a magyar kormány, mert mi ezt spanyol belügynek tekintjük. Ami az autonómiatörekvéseket illeti, ez olyan kifejezés és gondolat, ami körül sok a bizalmatlanság. Ott azonban, ahol nem elvi csatákat vívtunk, hanem megpróbáltunk gyakorlatias együttműködést kialakítani, mint például a Vajdaságban, kiderült a szerbek számára is, hogy nem ördögtől való, és a magyarokkal ebben a kérdésben is meg lehet egyezni. Romániával egyelőre messzebb vagyunk ettől. Új fejezet – Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a napokban nyilatkozta, hogy az RMDSZ tovább erősítené partneri kapcsolatait a Fidesszel, Kolozsváron találkozó is volt a két politikai szervezet vezetése között. Hogyan értékeli e két formáció viszonyát, hiszen nem volt ez mindig felhőtlen? – Mi úgy emlékszünk, hogy nekünk sérelmeink vannak az RMDSZ részéről, ők meg úgy emlékeznek, hogy sérelmeik vannak tőlünk. Ilyenkor az a legjobb, ha a politikusok meg a pártvezetők megpróbálnak inkább a jövővel foglalkozni. Az én kiindulópontom, hogy a mindenkori magyar kormánynak azokkal kell együttműködnie, akikben a romániai magyar kisebbségnek a bizodalma van. A számok egyértelműek. Az RMDSZ-t a magyar közösségen belül a választók 80, vagy még magasabb százaléka szokta támogatni. Ráadásul én személyesen Kelemen Hunorral szívesen is dolgozom együtt. Számos intellektuálisan izgalmas és politikailag hasznos tárgyalás van mögöttünk, úgy látom, pendülhetünk egy húron. Sikerült új fejezetet nyitnunk. Nem kell a bajt idehozni – Az utóbbi időszakban Románia felé is erősödött a migrációs nyomás. Hogyan lehetne ezt a helyzetet kezelni most, amikor egyre többen próbálkoznak Romániából Magyarországra jutni? – Politikai és erkölcsi kiindulópontunk, hogy a segítséget kell odavinni, ahol a baj van, és nem a bajt kell idehozni. Magyarország indított egy programot, amelyen keresztül megpróbálunk segíteni az azokban a térségekben élő embereknek, ahonnan a migránsok érkeznek Európába. Mi eleget teszünk annak az erkölcsi kötelességnek, ami a magyarokra ki lett róva. A román–magyar viszonyban is fontos szerepet fog játszani a migráció ügye, ami a szemünkben fel is fogja értékelni Romániát. Így is tiszteljük, de Románia súlya meg fog nőni a következő időszakban, hiszen ebből az irányból is nőni fog a migrációs nyomás Európára. Amit eddig láttunk, az csak a bemelegítés volt. Idén a Földközi-tengert használták a migránsok, de egy olyan periódus előtt állunk, amikor minden kipróbált útvonalat újra használni akarnak majd, a balkánit is, a tengerieket is. Románia ebből a szempontból fontos állam, és fontos küldetése lesz, hogy a keleti határainál megállítsa az Európába tóduló ellenőrizetlen migráns tömegeket. Magyarországnak is volt ilyen feladata ezelőtt két évvel, amikor meg kellett állítanunk a déli határnál azt a hatalmas migráns tömeget. Ott mostanra kiépítettünk egy fizikai védelmi rendszert, ezért Szerbián keresztül nem érdemes Európa felé jönni. Ez azonban növeli a nyomást Romániára, amelynek keleti határainál előbb-utóbb hatékony határzárrendszert kell létrehoznia. Másképp Romániát el fogják lepni a migránsok, és akkor nekünk magyaroknak kell majd a román határon kerítést húznunk. Ezt mindenképp szeretnénk elkerülni, szívesen segítünk inkább – ha kell – Romániának abban, hogy meg tudja védeni a keleti határait. Reményekkel viseltetek az ortodox egyház és a román politikai vezetés iránt is. Bízom abban, hogy ők is úgy látják: itt most Románia jövőjéről van szó, Románia keresztény jövőjéről is. Ezen az alapon jól együttműködhetünk a következő években. Rais W. István / Bihari Napló (Nagyvárad) 2017. október 19.Díjátadó ünnepség volt a katolikus püspökségenA 2017-es Szent László Jubileumi Év alkalmából kiadott Szent László-emlékérem aranyozott változatával és oklevéllel ismerte el Böcskei László nagyváradi római katolikus megyés püspök a Bihari Napló közössége és Rais W. István főszerkesztő munkáját is. Az október 18-án, szerda délután az Athleta Patriae – Válogatás a kun legyőzésének erdélyi falkép ábrázolásaiból című kiállítás megnyitója előtt a Püspöki Palota dísztermében zajlott gálán az egyházmegye főpásztora nagyrabecsülését fejezte ki azon személyek és intézmények felé, akik/amelyek sokak véleménye szerint kitartóan munkálkodnak Szent László örökségének megőrzése és továbbadása terén. Beszédében Böcskei László megyés püspök hangsúlyozta: egy sajátságos, személyesebb jellegű momentuma ez a Szent László-évnek, és természetesen kötődik azokhoz az eseményekhez, melyek az elmúlt hónapokban sokakat megszólítottak, megérintettek, és amikre később szívesen emlékezünk majd vissza, hogy erőt merítsünk, táplálkozhassunk ezekből. Sokféle rendezvényekkel próbálta ugyanis a püspökség a figyelem központjába helyezni Szent László vonásait, erényeit, kiválóságait annak érdekében, hogy tanuljunk tőle, és felvállaljunk valamit mindabból, amiben az élen járt. Ebben az összefüggésben ugyanakkor közben említésre kerültek olyan emberek és intézmények is, akik/amelyek ilyen vagy olyan formában őrzik az örökséget, illetve az elmúlt időszakban partnerként közreműködtek. A csúcspont az egyházmegyei zarándoklati nap volt, amikor sok protokollvendég is tiszteletét tette Szent László városában, hogy a gyökereknél való megújulás jegyében közösen és méltóképpen ünnepeljen, ami sikerült is. Itt voltak a magyar kormány jeles képviselői, több ország püspökkari konferenciáinak méltóságai, a polgármesteri hivatal és kulturális intézmények vezetői, reprezentánsai, akiknek a megfelelő időben már kinyilvánították a köszönetüket a támogatásukért, a helyt- és kiállásukért. Ez az ünnepség most viszont egy olyan lehetőségre ad alkalmat, hogy azok odaadó tevékenységét is elismerjék, akik mindezidáig nem kerültek említésre, reflektorfénybe, de szükség van erre, hiszen az elmúlt években, évtizedekben ők is jeleskedtek abban, hozzájárultak a munkájukkal ahhoz, hogy Szent László mint példakép álljon előttünk. Így született meg az a gondolat, hogy egy őket tartalmazó névsor is legyen összeállítva, mindazokról a személyiségekről és közösségekről, akik az élet különböző területein dolgozva szintén fontosnak tartják, hogy Szent László öröksége vonzó és követhető legyen. Ezzel tulajdonképpen nem csak az egyházat szolgálják, hanem a várost és a régiót is, s ezen teljesítményüket mások is értékelik, hiszen ez a valóság. A kitüntetettek Huszonegyen vehettek át a Szent László-év alkalmából kiadott jubileumi emlékérem aranyozott változatát, és az ehhez kapcsolódó oklevelet, a laudációkat Lakatos Attila, a püspökség kulturális referense olvasta fel. Íme a lista: H. Kolba Judit régész, muzeológus, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főosztályvezetője, Balogh Mihály, a nagyváradi Székesegyház nyugalmazott karnagya, Emődi János régész, helytörténész, Pásztai Ottó premontrei öregdiák, vegyészmérnök, dr. Boka László irodalmár, irodalomtörténész, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója, Péter I. Zoltán helytörténész, megyei tanácsos, dr. Fleisz János történész, egyetemi tanár, Dukrét Géza helytörténész, nyugalmazott tanár, műemlékvédő, Voiticsek Árpád és Ilona nyomdászok, vállalkozók, Raáb Rudolf fogtechnikus, műgyűjtő, dr. Budaházy István főgyógyszerész, gyógyszerészet-történész, Ovi D. Pop fotóművész, dr. Ramona Novicov műkritikus, művészettörtész, a Tibor Ernő Galéria alkotóközössége, a Nagyváradi Ifjúsági Fúvószenekar Deé Róbert tanár vezetésével, a Bihari Napló és Rais W. István főszerkesztő, az Erdélyi Mária Rádió Szatmári Ferenc elnök vezetésével, a Reggeli Újság napilap, Benedek Ramóna hitoktató, módszertanos, a Partiumi Háló Egyesület Konrád Katalin vezetésével, Erdei János szilágysomlyói történelemtanár. Mellettük külön elismerésben részesült a püspök részéről (egyházmegyei érdemérem bronz fokozata kitűzővel) Zalder Éva magyartanárnő, volt igazgatónő a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum ügyéért végzett szolgálatáért. Három kitűző A rendezvényen a zenei momentumokról Oláh Gabriella és Székely Boglárka (hegedű) gondoskodtak. Az együttműködés jegyében kitűzőt és Boldog Bogdánffy Szilárd vértanú püspök életéről szóló DVD-t vehetett át Angela Lupşea (Vár- és Várostörténeti Múzeum), dr. Aurel Chiriac (Körösvidéki Múzeum) és Mihai Jurca (Nagyvárad Önkormányzata, A Régió és a Város Turizmusát Népszerűsítő Egyesület – APTOR). Szót kapott még Pásztai Ottó, aki köszönetet mondott a püspöknek, premontrei öregdiáktársainak és a feleségének. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
